2010. május 20., csütörtök

Az őrült "ejtőernyős"

A terv az volt, hogy felverünk egy sátrat a Szent István út közepére, a járdaszigetre, aztán a sétálóutcán a tömegbe, meg egy 10 emeletes tetejére, kocsiplatóra meg még ki tudja hova. Elhelyezkedünk előtte négyen és nyugodt, laza kempingezést imitálunk, míg körülöttünk zajlik az élet. Már többször elhalasztottunk a fotózást, többek között azért, mert a tervezett napon esett le az első hó vagy épp nem ért rá egy fotós se, vagy valamelyikünk. Most sem voltunk sokkal szerencsésebbek, mert egész héti tavaszias idő ellenére, hétvégére természetesen - ahogy ez lenni szokott - elromlott az idő, és nem is mindenki ért rá. Nem baj, új koncepció; sátor marad, 1 ember elég lesz. Gitárt viszek, biztos ami biztos. Találka a Szent István úton, a Megyeházánál. Krisz és Gina késik.. nem baj, Laci (a fotós) már ott van. "Nézzük ki a helyet a sátornak". "Ott  kanyarban jó lesz." "Hát akkor kezdjük el felállítani." Orkán. Sátor szakad (Apámé ráadásul), merevítők törnek a hidegben. "Na, ezt se Északi sarki expedíciókhoz tervezték!" Közben a távolban megjelennek Kriszék, akik valami olyasmit láthattak, hogy egy őrült paplanernyős, épp most landolt a 4 sávos út mellett és most küzd megtépázott ernyőjével a szélviharban. "Fater örülni fog." "Sebaj, van mááásik"- jelentette be Krisz - csak el kell menni érte. Elmentek. Addig is lőjjünk pár képet, ha már itt vagyunk. Horgásszék, hátizsák, gitár... ez van, ezzel kell beérnünk.. na meg én. Kinéztünk egy frankó kis sávot középen a zebrán. Becuccoltunk. Na ebből lett a borítófotó.
Közben konstatáltuk, hogy az egy embernek is eléggé szűkös és veszélyes helyen, négyen (és egy sátor) biztos nem fértünk volna el. Így is volt néhány pillanat, amikor félelmemben majd összeroppantottam szerencsétlen kis gitáromat.

Időközben megjöttek Kriszék a sátorral. Nem mentünk túl messzire, az út melletti parkba (Bisinger stny.) cuccoltunk. Akartunk egy olyan képet amiben a természet és a város kontrasztja jelenik meg. Felvertük a sátrat...most szélárnyékban. Előkerültek a túraeszközök; kemping gázpalack, főzőedény stb. Természetesen az arra járó emberek komplett őrültnek néztek minket (nem alaptalanul - Ilyen hidegbe sátorozni?!:)). Végül sikerült nagyjából amit akartunk, viszont Faternak jövök egy sátorral.
És a végeredmény...
A sátras képet a borító belsejében találjátok :)

2 megjegyzés:

doki írta...

Jó kaland lehetett! Az eredeti tervtől eltérő fotó is kitűnően szemlélteti, az albumcím mondanivalóját! Nagyszerű lett, akár a muzsika! Üdv: doki

WAKACHUKA írta...

Köszi, nekünk is tetszik.. mindegyik:)